Újra idegenbeli mérkőzés következett csapatunknak a Bajnokok Ligájában, a Leverkusen elleni meccsen penyánk tagjai is részt vettek.

A sorsolás után rögtön lázas foglalások vették kezdetüket, mert a gyógyszergyári csapat városa nem tűnt elérhetetlen célpontnak. Hála a socionknak, a jegyeket "letudhattuk" egy e-mail segítségével (csak socioval rendelkező szurkolók kaphatnak idegenbeli meccsre), és hála a fapados járatnak, Dortmundba igen jó áron sikerült repjegyet foglalni. :) Onnan már csak egy "ugrás" volt vonattal Leverkusen.

Mivel kedden nincs járat, már hétfőn el kellett utazni a helyszínre. Így volt időnk Deka Mesterrel körbejárni a stadiont. Elég impozáns létesítmény a BayArena, már kívülről is tetszett. Miután körbejártuk, bedobtunk pár sört, anélkül, hogy előre ittunk volna a medve bőrére. Szinte minden vendéglátó egységben a másnapi meccsről szóltak a hírek, a tévé folyamatosan nyomta az infókat, és az interjúkat. Jót mulattunk Herr Schmidt edző nyilatkozatán, miszerint show-t fog a csapata prezentálni az Atlético ellen. Hát Roger, tényleg összejött a show, bár nem hiszem, hogy így gondoltad..... :) :) :)

Másnap belátogattunk Kölnbe, mivel ott kellett a jegyeinket átvenni, illetve összefutni a többi kint lévő Atlético-szurkolóval. Rövid út volt, hiszen Leverkusen amolyan "előváros-féle", tíz perc alatt a kölni főpályaudvaron volt a vonat. Innen rögtön az egyik impozáns hotelbe siettünk, a jegyeink ott vártak ránk. Át is vettük őket annak rendje és módja szerint, és ha már ott voltunk, maradtunk is egy kicsit, hátha Eindhoven és München után, itt is "horogra akad" valaki a csapatból. Azt nem sejtettük, hogy az egész csapat. A kellemes sörözés közben nyíltak a liftek, és sorban sétáltak ki a játékosaink, pont a meccs előtti értekezletre tartva. Sajnos az éber személyzet meghiúsította azt, hogy közelebb jussunk hozzájuk, de egy "Vamos", plusz némi integetés belefért. Miután a csapat eltűnt a konferenciateremben, ismét nyílt a lift, és "régi ismerősünk", Caminero, a csapat legendás játékosa, ma sportigazgatója lépett ki belőle. Ismét fotó, egy aláírás a belépőjegyre, és ment mindenki a maga dolgára.

Ami nekünk a penyák találkozója volt. Egy jóféle sörözőbe, közvetlenül a kölni dóm szomszédságába. Amire odaértünk, már tele volt a hely a matracosokkal. A helyi sör sem elhanyagolható, hát még a hangulat! Spanyolok, belgák, lengyelek, britek, na és persze magyarok részvételével igen jó buli kerekedett. Nagyon jól éreztük magunkat, persze újra a "csodánkra jártak", hogy hogy is lehet az, hogy magyarok rajongnak az Atlético-ért. Pár óra elteltével felkerekedtünk, és elindultunk a stadion felé.

Szerencsére elég könnyű volt bejutni a lelátóra, ahol már szépen gyülekezett a vendégszektor "személyzete". Itt már nem az Eindhovenben látott pár száz szurkoló fogadott, hanem pár ezer colchonero énekelt. Kihelyeztük penyánk zászlaját a többi mellé, majd beálltunk szurkolni a többiekhez. Már a csapat bemelegítésénél hallatszott, ezt az Atlético-tábort nehéz lesz leénekelni, főleg annak tudatában gondoltuk ezt, hogy a német stadionok közönsége (tisztelet a kivételnek) elég szalon-jellegű. Na, nem is csalódtunk ebben, bár azért az eredmény alakulása is befolyásolta a hazai szurkolók hangulatát. Nagyszerű volt a hangulat a vendégszektorban, amire Saúl gyönyörű gólja rátett még egy lapáttal. Hát még Griezmann-é... Az első félidő így elég kellemesen telt :)

A második viszont nem kezdődött jól, de szerencsére a kitűnően játszó Gameiro tett róla, hogy újra elcsendesedjen a BayArena. Sajnos Moyá tett róla, hogy újra megcsillanjon a remény a hazaiaknak, kapitálisat hibázott, szegény Savic bánta. Ha nem üt bele a labdába, bedobás lett volna a beadásból. Na több sem kellett a Leverkusennek, természetesen belelkesedtek. A szurkolóik is hallatták a hangukat, plusz valami kereplőféle idegesítő hangú szerkezettel kezdtek az agyunkra menni. Kb vuvuzela hatású "izé" volt ez, majdnem mindegyik hazai szurkoló kezében. De szerencsére jött Torres!!! Bólintott egy szép gólt, úgyhogy ismét csend lett. Azaz dehogy is lett csend! Csak annyi, hogy kizárólag a mi hangunkat lehetett hallani. Bár azt egész meccs alatt hallhatták a hazaiak... :)

Egy csodás győzelemnek lehettünk hát szemtanúi Leverkusenben, ahol igen nagy lépést tett a csapat a továbbjutás felé. Sok "hasonszőrű" alakkal megismerkedhettünk a vendégszektorban, bővíthettük tudásunkat Atlético-dalok terén, és kúrálhattuk másnap a meggyengült hangszálainkat. Ide (is) érdemes volt eljönni!!! :)   

Aúpa Atléti!!!