Parádés meccsen, hosszabbítás után bejutottunk a spanyol-kupa legjobb nyolc csapata közé. Nem voltunk boldogok a sorsoláskor, mert a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk a városi riválisunk személyében. Annyi kis örömünk azért lehetett, hogy az egy mérkőzésen eldőlő továbbjutásért hazai pályán küzdhettünk meg. És tényleg küzdeni kellett, nem is kicsit, de a csapat kitette a szívét a pályára, és megérdemelten jutott tovább!
Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Giménez, Witsel, Hermoso - Llorente (Barrios 98.), Koke, De Paul (Azpilicueta 106., Savic 116.), Saúl (Molina 56.), Lino (Riquelme 92.) - Griezmann, Morata (Depay 98.).
A fehér mezes ellenfél kezdte lendületesebben a meccset, mi inkább a biztonságra törekedtünk. Ez idő alatt egyszer kellett Oblaknak védenie, egyébként nagyobb helyzet nem alakult ki. Azért mi is eljutottuk az ellenfél kapujáig, igaz, a kapusukat nem állítottuk nehéz feladat elé. Leginkább a küzdelem dominált, felváltva birtokolták a labdát a csapatok. Aztán a 39. percben megszereztük a vezetést! De Paul ívelt Saúl felé a tizenhatoson belülre, de egy védő belecsúsztatott a labdába, ami így viszont a hosszún érkező Linonak lett jó, a brazil pedig a kapust megelőzve a bal sarokba lőtt. Sajnos sokáig nem örülhettünk a vezetésnek. Már az első félidő hosszabbítása tartott, amikor az ellenfél szabadrúgást kapott a bal oldalon. A kapu elé ívelték a labdát, Oblak kijött a kapuból hogy elöklözze, de nagy döbbenetünkre a saját kapujába öklözött... Az esetek 99%-ban ez csemege a szlovénnek, persze hogy most üt lyukat... Így döntetlennel vonulhattak szünetre a csapatok.
A második játékrészt talán még intenzívebben kezdte a vendégcsapat, leginkább náluk volt a labda, volt hogy egészen a tizenhatosunkig szorultunk vissza, de sikeresen átvészeltük ezt az időszakot. Az 57. percben talán először jutottunk el a vendégek kapujáig a második félidőben, de akkor gólt szereztünk! Llorente kényszerítőzött volna Griezmannal a tizenhatos jobb oldali sarkánál, de egy védő belekapott a labdába, amely így az ötös felé vágódott. Ott a védő és a kapus egymásra várt, amiből az lett hogy a hálóőr a védőre paskolta a labdát, amely így Morata elé pattant, aki köszönte a lehetőséget, és az üres kapuba passzolt. Ezzel a góllal le is hűtöttük a kedélyeket, elég sokáig bennmaradt az ellenfél játékosaiban a sokk. Aztán szép lassan magukhoz tértek, és komoly erőket mozgattak meg az egyenlítés érdekében. Viszont ezzel lehetőségünk nyílt a gyors kontrákra, amikből voltak is komoly lehetőségek. A legnagyobb talán Griezmann előtt, sajnos az ötös sarkáról a kapusba lőtt a francia. A 81. percben egy sakk-matt helyzet után Morata sajnos a kapust lőtte ki, és ennek meg is lett a böjtje. Az ellentámadásból bal oldali helyzet alakult ki a kapunk előtt, a támadó megcélozta a hosszút, de igen sután sikerült eltalálnia a labdát, viszont sajnos így gólpassz lett a "lövésből", mert a túloldalon már csak az üres kapuba kellett bólintani az eltört labdát. Volt még tíz perc, és mindkét csapat hajtott a gólért, megúszva ezzel a hosszabbítást. Ehhez a legközelebb a vendégek jártak, Witselnek köszönhetően, aki egy Oblak védés után felszabadítás helyett szerteszét törte a labdát, ami Hermosora vágódott, róla pedig centikkel a kapu fölé szállt. Így maradt az iksz, jöhetett a hosszabbítás...
Ahol már csak egy csapat volt a pályán! Pedig nem ez a "megszokott", de ezúttal a mi akaratunk érvényesült! A 100. percben Griezmann szerzett labdát az ellenfél térfelének jobb oldalán, majd lendületesen a kapu felé indult. Betört a tizenhatoson belülre, majd egy védőtől szorongatva az ötösről hatalmas gólt vágott a léc alá! Itt már érezni lehetett, hogy ezúttal nem lesz válasza az ellenfélnek. Azért próbálkoztak rendesen, szereztek gólt is, de lesről. A 119. percben pedig végleg eldöntöttük a meccset! Egy gyors kontrát vezettünk, Molina ívelt jobbról a túloldalon egyedül érkező Depayhoz, aki rávezette a védőre a labdát, majd kiváló ütemben tálalt a balján érkező Riquelméhez, aki nagyszerűen lőtte ki a kapu bal oldalát! 4-2-es győzelem, a nyolc közé jutottunk a spanyol-kupában!
Nagyszerű győzelmet arattunk a városi rivális ellen, megérdemelten jutottunk tovább. Minden alkalommal mi szereztünk vezetést, az ellenfél csak futott az eredmény után. Látványosan nem tudtak velünk mit kezdeni, pedig bevetettek mindent, néha a sportszerűség határát átlépve. Persze minket sem kellett félteni, beleálltunk a dologba, és nem hagytuk provokálni magunkat. Mindent megtett pedig az ellenfél, főleg a 7-es számú antipatikus játékosuk, aki talán többet foglalkozott a közönséggel, meg a mieinkkel, mint a játékkal. Plusz a 2-es számú, aki rejtély hogy úszta meg piros lap nélkül a meccset... Mindezekkel együtt még nagyobb sikernek könyvelhetjük el a továbbjutást!
Nehéz lenne bárkit is kiemelni a csapatból, mert szó szerint a CSAPAT volt ma az, amiben az ellenfél fölé nőttünk. Persze voltak hibák, itt van mindjárt Oblak hatalmas bakija, de fogott jó pár nagyot ezen kívül. Vagy Witsel, aki a meccs végi labdaeltöréssel kis híján mindent elszúrt. De ő is beletette a magáét, nem kevés nagy mentéssel. Az ellenfél két kapufát lőtt, és azért nem gólt, mert Giménez mindkétszer önfeláldozóan a labda útjába vetődött. A középpályán is mindenki nagyot küzdött, élen De Paullal, aki azért keménységért sem ment a szomszédba. Négy gólt lőttünk, úgyhogy a támadóknak is jár a dícséret, Moratának külön, aki mesteri módon bújt ki a zászlóból a gólja után. :)
Kivertük a legerősebb riválist a kupából, de sajnos még nem vagyunk a döntőben. Reméljük azért ott leszünk, de ahhoz hasonlóan nagy szív, és küzdőszellem kell majd, mint ma. Édes ez a siker, mert egy igen arrogáns, és talán kissé elbizakodott ellenfelet sikerült két vállra fektetni. Bízzunk a hasonló folytatásban mindhárom sorozatot figyelembe véve!!!
Aúpa Atléti!!!
Ui.: sajnos itt a végén "meg kell emlékeznünk" a mérkőzést közvetítő sportcsatorna botrányosan rossz, és felháborító "munkájáról". Kezdve a stúdióban páváskodó, magát szakértőnek tartó sportújságírótól, a meccset kommentáló riporterig. A fair play nyomát sem lehetett felfedezni a műsorban, csak a rosszindulat, és a lekicsinylés áradt a csapatunk felé felőlük. Szégyellhetik magukat! Szerencsére sikerült nekik is egy rossz estét szereznünk!!! :)
A spanyol Szuperkupa elődöntőjében szerzett találatával, immár Antoine Griezmann az Atlético Madrid történetének legtöbb gólt szerző játékosa!
Francia világbajnokunk a 174. gólját szerezte, ezzel megelőzte talán minden idők legjobb Atléti játékosát, a 173 találattal záró Luís Aragonest.
Reméljük Grizi még rengeteg góllal örvendeztet meg minket, és átlépi a kétszázas álomhatárt is!
Gratulálunk ehhez a kiváló eredményhez, csak így tovább!!!
Aúpa Atléti!!!
Ahogy a címben is említve lett, nagyon nem felelt meg a játék képének a mai végeredmény. 4-3-ra kikaptunk a listavezető (:)) Girona otthonában, pedig nagyszerűen játszott a csapat, de mégis a hazaiak örülhettek a végén. Ha pontosan akarok fogalmazni, egy Kokéval jobb volt az ellenfél. Vagyis dehogy, jobbak semmiképpen sem voltak, viszont szerencsésebbek annál inkább. Morata szerezte mindhárom gólunkat, sajnos nem ért pontot ez a kiváló teljesítmény. Döbbenet hogy ekkora fölény ellenére nem szereztünk pontot, holott ebben a meccsben a győzelem is benne volt. Az első félidő adok-kapok játéka után a másodikban köze sem volt a hazaiaknak a meccshez, sikerült is egyenlítenünk, de végül egy szerencsétlen találattal a hosszabbításban kaptunk gólt. Nem ezt érdemeltük, sőt...
Nagy lendülettel kezdett a Girona, már az első percben kihagytak egy ajtó-ablak ziccert. Sajnos egy perccel később jött a gól is... A bal oldalról vezették befelé a labdát a hazaiak, a védelmünk csak hátrált, egészen addig, amíg gólt nem kaptunk. Ez egy szép ajándék volt, rögtön a meccs elején. Nagyjából ennyi volt a Girona lendülete, ezután egyre inkább átvettük az irányítást. A 14. percben sikerült is egyenlíteni! De Paul nagyszerűen ívelt Griezmann felé, aki fejjel Moratát játszotta meg, Morata nagyszerűen tört kapura, és szépen kilőtte a hosszú sarkot. Nem sokáig volt iksz az állás, a 26. percben újra vezettek a hazaiak. Ehhez Koke hatalmas hibája, és egy jó adag mázli kellett. Egy ártatlan szituációban Koke elaludt a tizenhatos vonalánál, elvették tőle a labdát, és kapura lőttek, de Oblak bravúrral védett. Itt jött a malac, mert pont egy hazai játékos elé pattant a labda, aki az üres kapuba lőtt. A 33. percben Griezmann került helyzetbe, de a lövésébe beleért egy védő, így a kapus védeni tudott. A visszajátszásból jól látszott, hogy kézzel ütött a labdába a védő, de nem kaptuk meg a büntetőt. Emlékezhetünk rá még a Getafe ellen, hogy pont egy ugyanilyen szituáció után kapott büntetőt az ellenfél, úgy látszik nekünk más elbírálás jut... A 39. percben meg is lett a böjtje... Egy kisszöglet után a kapunk elé lőtték a labdát, amibe belekapott egy támadó középen, és így pont jó lett a hosszún érkező hazai játékosnak, aki egy elég esetlen mozdulattal a kapunkba juttatta a labdát. Kb két centin múlt hogy nem lett les, persze Koke lógott be... A 44. percben szépítettünk, a nagyszerűen játszó De Paul hatalmas labdát adott a védők közt kilépő Moratának, aki bevezette a labdát az ötösig, egy szemtelen csellel elküldött egy védőt, és a hosszúba lőtt. Nem sokkal később ismét betalált, de les miatt érvénytelenítették a gólt...
A második félidőt nagy lendülettel kezdtük, látszott hogy gyorsan egyenlíteni akarunk. Az 54. percben ez sikerült is! Ismét De Paul volt az egyik főszereplő, a félpályától elindult, és faképnél hagyott négy védőt is. Újra Moratát játszotta meg, aki a kirontó kapus felett a hálóba emelt. Maradtunk lendületben, és azt lehetett látni, hogy idő kérdése hogy újabb gólt szerezzünk. Letáboroztunk az ellenfél térfelén, és De Paul vezérletével benyomtuk a Gironát a tizenhatosára. Ritkán jutott át a térfelünkre a hazai csapat, Oblaknak mindössze egyszer kellett védenie. Sajnos a fölény ellenére nem tudtunk gólt szerezni, és ez a meccs végén megbosszullta magát. Pedig az utolsó negyedórában a Girona játékosai a hátsójukon vették már a levegőt, úgy tűnt, alá is írnák a döntetlent. De ez az idény sajnos nem erről szól, nekik minden összejön, bármilyen is lehet a helyzet. Már a 92. percben jártunk, amikor egy támadó betört a tizenhatoson belülre, és elég fura mozdulattal találta el a labdát, ami a kapunkba kötött ki. Sajnos itt is Koke tétovasága kellett ahhoz, hogy "lövésig" jusson a dolog. Így három pont helyett semmi sem maradt...
Bánhatjuk nagyon ezt a meccset, ebben sokkal több volt. Főleg a második félidő alapján járt volna nekünk a három pont, de sajnos Fortuna a hazaiak mellé állt. Pedig kifejezetten jól játszottunk, de sajnos a védelmünk hibái ma is végzetesek voltak. Koke pedig talán élete legrosszabb meccsét játszotta, sajnos nagy része volt abban, hogy a Girona győzni tudott. De kivette a részét a buktából Simeone is, érthetetlen hogy a félidőben miért nem hozta le az indiszponáltan játszó Kokét, plusz az eddigi legjobb matracos meccsét hozó De Paul cseréje is érthetetlen volt. Szintén "érdekes" volt az utolsó perces kettős csere, szóval Cholo is benne volt ebben nyakig. Plusz a játékvezető, pontosabban a stáb is besegített a Gironának, egy büntetőt kérhetünk rajtuk számon. Ezzel a vereséggel tíz pontra van tőlünk az első két helyezett, azért ekkora különbség nincs köztük és köztünk. Nem lesz kis feladat ledolgozni ekkora hátrányt, de bíznunk KELL benne hogy sikerül!!!
Aúpa Atléti!!!
A legjobb 32 között csapatunk is bekapcsolódott a spanyol-kupa küzdelmeibe. Ellenfelünk a harmadosztályú Lugo csapata volt, akik a meccs folyamán többször is megnehezítették a dolgunkat, vagyis inkább ahogy az lenni szokott, mi nehezítettük meg a saját életünket. Azért a továbbjutás sikerült, a végére elég simán. De ami az első félidőben történt, nem nagyon tetszett a piros-fehér szimpatizánsoknak...
Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Azpilicueta, Giménez, Söyüncü (Koke 46.) - Molina, Riquelme (De Paul 46.), Witsel, Saúl (Llorente 68.), J.Galán - Correa (Griezmann 46.), Depay (Morata 75.).
Lendületesen kezdtük a meccset, látszott hogy hamar szeretnénk betalálni, ezzel is elejét véve a hazai csapat lelkesedésének. Meg is jött a korai gól, a 2. percben Saúl indította nagyszerűen a bal oldalon Galánt, aki lerobogott az alapvonalig, centerezett, középen Correának csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát. Aztán ezzel mintha le is tudtuk volna az egészet, és ahelyett hogy újabb gólt, gólokat szereztünk volna (ezzel is utat nyitva pár fiatalnak a pályára lépéshez...), leálltunk, és kényelmesre vettük a figurát. Ezt pedig még egy harmadosztályú csapat ellen sem lehet megtenni! Mert természetesen belelkesedett a Lugo, és velük együtt a közönség is, akiknek ugye ez volt az év mérkőzése. Amire észbekaptunk, már a nyakunkon volt a hazai gárda, és sorra alakított ki helyzeteket, végzett el veszélyes helyről pontrúgásokat. Egy alkalommal Giméneznek a gólvonalról kellett mentenie. De sajnos a gólt nem úsztuk meg, egy gyors kontra után betalált a Lugo a 39. percben. Örömmámorban úszott a lelátó, és tudhattuk hogy kemény második félidő vár ránk.
Sejtette ezt Simeone is, és a félidőben hármat cserélt. Az öltözőben maradt az igen gyengén játszó Söyüncü, a legrosszabb napjaira emlékeztető Correa, és az ugyancsak halovány Riquelme. Helyettük jött Koke, Griezmann, és De Paul. Főleg utóbbi játszik mostanában bomba formában, és szerencsére összekapta ma is a középpályát. Giméneznek ismét a gólvonalról kellett mentenie, de ezután már csak rólunk szólt a találkozó! A 66. percben Koke átadásával Depay tört be a tizenhatoson belülre, és nagyszerűen lőtte ki a jobb alsót. Újra megvolt a vezetés, kicsit megnyugodhattunk. És hogy teljesen megnyugodjunk, arról is a holland gondoskodott a 74. percben, Llorente jobb oldali beadását kapásból, zseniális mozdulattal lőtte a kapu jobb oldalába. Ezután már nem volt kérdés hogy továbbjutunk... Az utolsó negyedóra lepergett eseménytelenül, így ha nehezen is, de a legjobb 16 közé jutottunk.
Nagyon megnehezítettük a saját dolgunkat... Megint... Amilyen lendülettel kezdtük a találkozót, azt hihettük, hogy nagyon megszórjuk a Lugot. De nem így történt, mert ezredszerre is beleléptünk ugyanabba a folyóba. Hagytuk belelkesedni az ellenfelet, elhitték hogy van esélyük, és jöttek is ránk rendületlenül. Csak a szerencsénknek köszönhettük, hogy nem hazai vezetést mutatott a félidőben az eredményjelző. A félidei cserék meghozták a változást, és sikerült behúznunk a meccset, és ezzel a továbbjutást. De jó lenne már végre tanulni abból, hogy döntsük el a meccset ha el lehet, ne vegyünk vissza idejekorán, mert láthattuk, hogy még egy harmadosztályú csapat is bünteti ezt.
Nehéz lenne bárkit is kiemelni, talán Galán és Giménez teljesítménye volt megfelelő, na és persze a két gólos Depayé. Páran akik bekerültek a kezdőbe nem nagyon tudtak bizonyítani, főleg Söyüncü játéka keltett csalódást, de Correa és Witsel sem állt a helyzet magaslatán. A második félidei csapat már jobban nézett ki, de azért egy harmadosztályú gárda ellen többet vártunk volna. Bár ahogy a többi eredményt végigfutjuk láthattuk, hogy még mi nem is "lőgtunk ki" a mezőnyből, több csapat jobban megszenvedett nálunk, sőt, volt pár első osztályú búcsúzó is. Mi még állunk, reméljük jó sokáig...
Közben megvolt a sorsolás, és ellenfélnek (csakúgy mint a BL-ben) a legnehezebb riválist kaptuk. Ott az Inter volt a kapható lehnehezebb, itt a fehér mezes városi rivális... Azért lenne pár szavunk Fortuna istenasszonyhoz...
A továbbjutás egy mérkőzésen dől el, és némi öröm az ürömben, hogy azt hazai pályán játszhatjuk január 18-án csütörtökön 21:30-kor. Az biztos hogy ez a mai teljesítmény akkor nem lesz elég, bízzunk benne hogy a bajnoki formánkat hozzuk majd, amikor 3-1-re győztünk ellenük!!!
Aúpa Atléti!!!
Minden kedves magyarországi Atlético-szurkolónak sikerekben gazdag Boldog Újévet Kívánunk!!!
Reméljük a 2024-es évben a csapat is megörvendeztet minket sok nagyszerű győzelemmel, és trófeával!!!
Aúpa Atléti!!!
Atlético Madrid, Peña Atlética de Hungría | |
Az Atletico Madrid labdarúgócsapatának magyar szurkolói oldala. |